MINTA VS SIMA � A bemutatkozó bejegyzésekben már írtam, hogy mennyire szeretem a különleges darabokat. A korábbi ruháim közt ezért sokszor fordultak elő többszínű, mintás darabok. Persze ez eléggé megnehezítette a kombinációk kialakítását – ezért a kapszulában most figyeltem, hogy kevés mintás holmit válasszak. Egy sima farmerszoknya a meglévő darabokkal annyival többször kombinálható, mint egy hasonló fazonú, ám mintás szoknya (lásd a képen)! Sajnos, még nem vagyok olyan tapasztalt, hogy bátran lavírozzak a mintahalmozás aknamezején anélkül, hogy Jancsibohóc-kinézet lenne a végeredmény, ezért a kapszulában fájó szívvel korlátoztam a számukat. Azt hiszem, ez a hátránya annak, ha az ember különösebb rákészülés és profi segítség nélkül csak úgy a saját feje után járva rakja össze a kapszuláját. 

„A WHO a napokban arra figyelmeztetett, az európaiak látványosan kezdik elveszíteni a motivációjukat arra vonatkozóan, hogy betartsák a kormányok által előírt korlátozásokat, miután hónapokig éltek bizonytalanságban.” - idézet egy @24ponthu cikkből (link: https://bit.ly/3jVPrfb ), ami a koronavírus miatt jelentkező pandémiás fáradtsággal foglalkozik.

És hogy mit keres ez a téma egy női divatról szóló profilon? Csak annyit, hogy a napokban beláttam, a kapszulagardrób-kísérlet számomra egyfajta védekezési mechanizmus a covid miatt felborult időszakban, amelyet nem tudatosan alkalmaztam. Egyszerűen kell, hogy úgy érezzem: én irányítok. (Julian Rotter, a kontrollelméletet kidolgozó pszichológus most dörzsölheti a kezét: Elmélete szerint a belső kontrollal bíró emberek azt gondolják, hogy cselekedeteik által hatással vannak a következményekre – azaz ők alakítják saját sorsukat.) A kapszula „játszóteremen” elvileg minden tervezetten tökéletes. A korábbi konmaris összehajtogatott tárolás helyett most kevesebb darab lóg vállfán a szekrényben, ez nem csak az áttekintést teszi könnyebbé, sokkal felszabadítóbb, rendesebb, "jókislányosabb" érzést is ad. A darabok kombinálásával pedig nem lőhetek mellé – és ez is hozzájárul a biztonságérzet megteremtéséhez.

Ahogy a fenti cikkben is fogalmaznak: „A WHO szerint a pandémiás fáradtság pszichológiai háttere egyszerű: az emberek alapvető szükséglete, hogy érezzék, ők irányítják az életüket.” Hogy a kapszulagardróbomat tényleg a pandémiás fáradtság miatt hívtam-e életre, vagy egyébként is van bennem egy erős kompenzáló-kontrolláló hajlam? Ez addig nem is fontos, amíg működik a dolog :)

(A tökeletes gardrób-kép forrása: silklifelondon.com)

Miért ezek a színek? Az őszi ruhatár „kapszulásítását” néhány év színtudatos vásárlás előzte meg. Meleg, mondhatni „aranyló” színeket kerestem, amelyek az ősz típusnak jól állnak. Sötétebb árnyalatokat választottam, élénk, de mégis tört színeket – mintha egy őszi erdei sétától szóló festményhez keresnék festékeket. Nem akartam biztonsági játékot barna meg kék árnyalatokkal, mert ahhoz túlságosan is kedvelem a többit... így lett a zöld-sárga-rozsda vonal. Szóval a színeimmel már tisztában voltam, de a koncepció még nem állt össze, elég sok random ruha gyűlt össze. A kapszulagardrób megalkotásakor ezért megnéztem, hogy milyen alapdarabokat akarok megtartani mindenképp, esetemben ilyen alapdarabok például a kabátok vagy a cipők. Lényegében már csak körül kellett őket „építeni”, kiegészíteni. Használat során aztán szépen kibukik majd, hol van hiányosság vagy zavar. Az első problémák máris kiütköztek... de erről majd később írok bővebben az instagram.com/szinesruhatar oldalon.

Mi kerül az őszi kapszulagardróbba? Sőt, miért a kapszulagardóbra esett a választásom a ruhatár megszelidítésére tett kísérletben? A válasz kézenfekvő. Időt és pénzt akarok spórolni. Szeretném, hogy ha benyúlok a szekrénybe, és két random dolgot előkapok, akkor is illenek egymáshoz. A meglévő ruháimat szeretném újra felfedezni, és kordában tartani a mennyiségüket.

Ebből a ruhatárból fogok november végéig „gazdálkodni”:
-három kabát (vékony, szövet, pufi)
-két kardigán
-három pulóver
-négy hosszú ujjú póló
-öt rövid ujjú póló
-öt ruha
-két szoknya
-öt nadrág

A sportruházatot, fehérneműt nem akartam korlátozni, és első körben a kiegészítők terén is szabad kezet adtam magamnak. Hamarosan mutatom az instagram.com/szinesruhatar oldalon, hogy mikre esett a választásom.

Világéletemben küzdöttem a sok ruhával. Sok volt, de sosem elég – és mégis mindig azon kaptam magam, hogy ugyanazokat a kombinációkat viselem. Vonzódom a különleges darabokhoz – ezért sokszor éreztem, hogy a hétköznapokra nem tudok mit felvenni. A helyzet fokozódott első lányom születése után, mikor a korábbi irodai öltözékek mind méretben, mind stílusban egyszerűen teljesen alkalmatlanok voltak az új élethelyzetemhez. Akkor teljes gardróbcserét eszközöltem – és bár már a színtípusomnak megfelelő ruhákat halmoztam, mégsem éreztem a változást. Most a kevesebb több elve alapján próbát teszek a kapszulagardróbbal. Az Instagramon megtalálható @szinesruhatar az emberkísérletem naplója.